futó nagykövetünk beszámolója az éjszakai maratonról

Július 23-án éjjel, önkéntesünk, Futó Nagykövetünk, Valter Éva, 4 óra 10 perc alatt teljesítette a Night Run Budapest maratoni távját. Közzétesszük Éva élménybeszámolóját:

Mint már írtam korábban, elég izgalmasan alakult ez a maraton. Amikor jelentkeztem rá, még nem tudtam, hogy gyerekjóga oktatói képzésbe vágom a fejszémet, és hogy az éppen aznap fog kezdődni, 10:00-18:00-ig, és hogy másnap is lesz, 8:00-17:00. Mikor aztán mindez így összeállt, jól kisakkoztam, hogy ahhoz, hogy egy éjszakai maraton után minél többet tudjak aludni a másnapi tanfolyam előtt: 1. meg kell kérni anyósomékat, hadd aludjunk nálunk, megspórolva ezzel az oda-vissza utat Fótra. 2. Mivel a lányomat nem akartuk az éjszakába magunkkal rángatni, de egyedül otthon sem akartuk hagyni, megszerveztük, hogy a sógornőméknél aludjon. 3. Mindent össze kellett készíteni még péntek este nem csak a másnapi futáshoz, a futás utáni regeneráláshoz, hanem az azt követő tanfolyami napra is.

Szerencsére semmit sem felejtettem el, minden megvolt, amire szükségem volt :) Én szombaton reggel bementem a képzésre, ami intenzív képzés lévén elég zúzós volt, onnan visszamentem Újpestre, és 2 órán keresztül készítettem a spéci verseny közbeni italaimat 5 kis flaskába, illetve a verseny utánra frissen facsart narancs-mandarinlevet, ananászlevet egy-egy kulacsba, és a növényi fehérje-babán turmixomat. Gyors frissítő tusi, öltözés, és már indulni is kellett. Leülni, pihenni, relaxálni vagy netalán szunyókálni kicsit, nem volt idő. Nehezen találtunk parkolót, így már csak egy WC-sorbanállásra maradt idő, és már álltam is be a maratonisták rajtzónájába. Mikor elhaladtam a 7 km-esek mellett, kerestem Juditot, egyik anyukámat, de sajnos nem találtam. Pedig ott volt! Verseny után Messengereztünk. Sikeresen teljesítette a 7 km-es távot :o) Gratulálok, Judit!!! :)

Örültem neki, hogy a maratonistákat elsőnek indítják, 5 perccel a 7 km-esek előtt. Elhatároztam, hogy meghúzom az elejét, nehogy a 7 km-es tömeg utólérjen. Tavaly, amikor még csak félmaratont lehetett futni a Night Run-on, elég hátulról indultam, a félmaratonisták többen is voltak sokkal, így konkrétan nem lehetett normálisan futni, sem fel a várba, sem ott fenn. Minden átjárónál bedugult a tömeg, és csak tyúklépésben lehetett haladni. Utána nem győztem ledolgozni a vár és a tömeg miatti időveszteséget. Csoda, hogy még így is egyéni rekordot sikerült futnom. Kicsit izgultam az időjárás miatt is. Sokat agyaltam, hogy milyen ruhába startoljak el, és vajon át kell-e öltözni? Napközben Pesten már volt egy nagy zuhé, és az előrejelzés éjjel 11 és hajnali 1 közé is ígért Budapestre felhőszakadást. Azt nagyon nem szerettem volna :-/ Eddig még a szerencse mindig mellém szegődött, és a kritikus tömegnek hála, elkerült a rossz időjárás minden versenyemen.
Végül úgy döntöttem, hogy az E.On-on is használt top-ban és sortban futok. Reméltem, hogy hajnalban sem hűl le annyira az idő, hogy a fáradtság és a hőmérséklet együttes hatásaként fázzak és elmerevedjek. A rajtzónában ott volt tőlem pár méterre dr Lubics Szilvia. Ott fotózkodtak vele a srácok. Nézelődtem, de a férjem sajnos már eltűnt, így én nem tudtam fotózkodni Szilvivel. Azért így is szuper érzés volt vele együtt elstartolni! Még mindig rácsodálkozok, hogy itt lehetek a maratonisták között :) Még csak két éve futok, és már itt lehetek köztük. Körbenéztem, többségük kemény, inas, izmos, látszik, hogy keményen sportolnak. Néha olyan szürreálisnak, álomszerűnek tűnik, hogy én is köztük vagyok. Ráadásul most itt a Night Run-on, második hivatalosan maratonomon, túl a BSZM-en, már azt is elmondhatom, hogy nyugodt szívvel állok rajthoz: tudom, hogy képes vagyok rá, meg tudom csinálni, csak az a kérdés, mennyi idő kell hozzá. Persze most is volt egy álom időkeret, a 4 óra. Ez ugyanolyan álom, mint a félmaratonnál korábban a 2 óra volt. Nem sikerült 4 órán belül teljesíteni, de sebaj. Így is 5 percet javítottam a korábbi maratonomon, és ami még jobb: örömfutás volt!
Mintha nem is maratont, hanem félmaratont futottam volna! Tavaly is nagyon élveztem a Night Run-t. Tavaly is ugyanígy kánikula volt már hetek óta. Tavaly is hihetetlen üdítő volt az esti langyban futni. Az idén sem volt ez másként. Olyan gyorsan elrepült ez a 4 óra 10 perc futás, mintha csak félmaratont futottam volna. A tempóval is meg voltam elégedve. Nem volt mélypont. Nem volt fal igazából. Az egyetlen kellemetlenség az volt, hogy a 18. km tájékán elkezdett csikarni a hasam. 2x is kiruccantam WC-re a frissítő pontokon, eredménytelenül. Úgyhogy hasfájással nyomtam le a maradék 24 km-t. Ehhez képest igazán elégedett voltam a 4 óra 10 perces idővel, lévén hogy az időveszteség már a várból is adódott, nem csak az emelkedő miatt, hanem a kis hajtűkanyarok miatt, illetve a rettetesen balesetveszélyes, foghíjas macskakövek miatt, amiken fenn a vár környékén futni kellett, sokszor egészen sötétben.
A Night Run első szakasza fenn a várban mindenképpen lassabb, mint a SPAR maraton pályája. Steve-el is pacsiztunk 2x is:) Lubics Szilvit minden fordulónál láttam :) Egy darabig pedig a férje, dr Lubics György hátáról igyekeztem leolvasni a szöveget a sötétben :) "Itt futok körben." - ez állt rajta, vagy valami ilyesmi, valószínűleg a 24 órás VB-ről :) Aztán egy idő után magam mögött hagytam. Nem Szilvit, Gyurit! ;) Persze az is lehet, hogy valamelyik frissítőn, mikor kimentem WC-re is, visszaelőzött. Az első félmaratonon nem is álltam meg a frissítőkön, a magam keverte izo+Béta-Alanine+Magnézium+citromlé kombót ittam, amit a kezemben cipeltem. Nem vittem övtáskát, nem szeretem igazgatni.
A férjemmel 4x találkoztunk, ha kellett, tudott friss itókát adni nekem. A második félmaraton szakaszon már mindig vettem magamhoz vizet a frissítő pontokon, utóbb már paradicsomot vagy zselét is. Azért ezekhez a zselékhez kell egy gyomor... Undorító az állaga és az íze is. Legalábbis nekem... Két koffein tabletta is lecsúszott, az egyik 28, a másik 35 km tájékán. A célba 4:30-as sprinttel futottam be. Jó érzés volt az is, hogy még volt erőm meghúzni a befutót. Nem haltam meg, mint az első maratonomkor. Persze elmerevedtem, persze lesz izomlázam. De hát mégiscsak egy maraton :) Tavaly nagyon megjártam a Night Run után. Egy normál verseny nappal ér véget, utána eszel, iszol, mire lefekszel, pótoltad az elvesztett kalóriákat és folyadékot. Tavaly először futottam éjszaka. Kb. a verseny után egy órával már ágyban voltunk. És éjjel arra ébredtem, hogy rosszul vagyok, remegek, rángatózok. Elég ijesztő volt. Szörnyű éjszakám volt. Tanulva a tapasztalatból, elhatároztam, hogy most ügyesebb leszek. Mire hazaértünk a verseny után, már megittam az ananázs levet, a fehérje-banán turmix és a narancs-mandarinlé felét, plusz vizet. Így ezúttal elmaradt a rosszullét!! :O) Hurrá, megtaláltam a megoldást!! :) Azért még így is problémát okozott, hogy összesen 4 órám volt aludni, de egy órán át nem tudtam elalludni, annyira pörögtem, aztán 2 óra múlva felébredtem, hogy a sok folyadék miatt ki kell mennem WC-re, és a maradék 1 órában már nem tudtam visszaaludni. Egy maratoni éjszaka után, 2 óra effektív alvással elég durva volt a vasárnapi tanfolyami napom. 2x volt mélypontom, amikor ülve többször beájultam, persze azonnal fel is riadtam rá, hogy leesik a fejem, a karom, azaz elaludtam.

Vasárnap este már negyed 9kor ágyban voltam, és 10 órát aludtam, hogy behozzam a lemaradást :O) Azóta gyűröm a gyerekjóga tanfolyamot. Rettenetes izomlázam van, de biztosan a gyerekjóga tanfolyam is közrejátszik, mert az egész csoport rettenetes izomlázra panaszkodik. Nekem még ott volt a maraton is, mint hab a tortán ;) Egy maraton start videót próbálok csatolni, 300-an indultunk, és egy érmes befutó utáni fotót :) Ismét benne voltam az első 1/3-adban :) Sajnos a befutónál a férjem telefonja úgy döntött, hogy lekapcsolja a felvételt :-/

Éva

video a startról